"Valamikor régen, boldog háborúelőtti időben, kétféle polgári háziasszonyt ismertünk. 

Az egyik - a jó háziasszony - kulcscsörgető, tűzrőlpattant, örökké izgatott menyecske volt. Baboskendővel kötötte be fejét, kötényben járt, égett zsírszagot terjesztett maga körül és fénylett az orra. Minden ételre azt mondta, hogy sajátkezüleg készítette, a régi családi recept szerint és meg volt sértve, ha a vendég nem ürítette ki a tálat. Asztaltól percenként fölpattant és kisietett a konyhába, ahonnan aztán harsány vezényszavak, pörlekedés és szakácsnősírás egyvelege hangzott be az ebédlőbe.  Ennél a háziasszonynál mindig sokat, zsírosat és nehezet ettünk. Rontott gyomorral, nyomott kedéllyel távoztunk házából, ahol egyébről alig esett szó, mint a háztartás örömeiről és bánatairól, a cselédek komiszságáról és a kofák szemtelenségéről..."

Hatvany Lili: Ételművészet - Életművészet című könyvéből idéztem. Ebben a kiadványban nem csak recepteket találunk. A kötet végén még tornagyakorlatokról is rajzokat. Az interneten feltüntetett kiadványoktól nekem egy bővebb változat van meg. 

Az bevezető után egy úgynevezett konyha-Baedeker következik, országok szerint felsorolva. Majd a diétás konyhával foglalkozik. Egy 1936-os kiadvány újraértelmezése, kiegészítése.

Recept:

DEÁK FERENC-PECSENYE

"Marhahúsból szép fehérpecsenyét megspékelünk, fazékba teszünk, rá sárgarépakarikákat, egy hagymát, sót, borsot, negyed kg zsírt és ecetet, azután födő alatt puhára pároljuk. Vékony szeleteket vágunk belőle és minden habarás nélkül, csak a maga barna levét öntjük rá."